Időjárás állomás

Click for Santiago de Compostela, Spanyolország Forecast

Én

Április 01-i indulásomra készülő blogomon üdvözöllek. Bréko-bréko.

Camino dal

Discover the playlist EMPI with Cabaret de campagne

Képek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Spanyolország - időjárás

El tiempo en España

2010.05.03. 10:37 empi

32. nap... The next town is Budapest

...4 hónappal később.....

Kicsit megkoptak az emlékek, ezért nagy pontossággal már nem tudom leírni a hazajövetel történéseit, viszont az érzés még mindig bennem van, naa..arra tisztán emlékszem.

Mocskos hitványul éreztem magamat már  előző este is és reggel még jobban.

Nem tudtam miként fogok kijutni a reptérre. Nem tudtam megy-e busz, hogy honnan, mennyibe kerül. Pénzem szinte a nullával volt egyenlő. A legendákra hagyatkoztam, hogy 3 euró megterhelést jelent a buszjegy a reptérre. Nem hinném h több lett volna.... mondjuk Ninát le tudtam volna húzni, felajánlotta ha minden kötél szakad, kifizeti a taxit, anyum credit kártyája is nálam volt. Ami később jól is jött. :) Reggel megkerestem a központi információs irodát... ami természetes zárva volt. A nyitása egybeesett a gépem felszállásának időpontjával. Facca. Az ablakban viszont volt egy érintőképernyős információs "lófasz". Nemtom minek nevezzem. Már a mérete is akkora volt. Benyomtam egy  menüpontot, természetesen mivel idő hiányában van az ember, ugye ezek vagy nem reagálnak még az öklödre sem (próbáltam), vagy a legyek sétálására a képernyőn hiper sebességgel ugrálnak az oldalak. Ez ilyen szempontból teljeskörüen felszerelt "lófasz" volt, mert mindent produkált. Jah és a betűk mérete fejem nagyságával volt mérhető, spanyol nyelvezettel, szóval finoman szólva sem voltak értelmezhetőek a kiírt információk, pláne ebben a tudatállapotban... Hála az égnek, hogy nem egy bank sorszámosztó szerkezete volt ez, mert akkor minimum egy tekercs wcpapírnyi cetlivel álltam volna ott. Aztat mondják okosok, hogy a remény hal meg utoljára, na már most, itt minimális remény sem kecsegtetett. Toporogtam, mint egy szánalmas szar... olyan voltam, mint egy felmosórongy... felveszed, eldobod, belenyomod a vízbe... az tudomásul sem veszi, ennyi, semmi ellenállás. :( Aztán egyszer csak, hogy-hogynem a rács elkezdett felemelkedni, majd ugyanilyen hirtelenséggel vissza. Persze az eltelt szempillantás alatt egy gazellatestű infós hispán nő beszaladt. Míg az én szám tátva volt (nem a csaj miatt, hanem a tortazselé állapotom miatt), Nina lány olyan kommandós oldalsó tigrisbukfencbe a 73,5 cm-es lyukon bevetődött. Kierőszakolt a csajtól egy várostérképet meg a megfelelő infókat. Természetesen én is utána próbáltam menni... itt már rég nem volt szó olyanról, hogy én ügyet intézzek, vagy legalább egy minimális férfiasságot lásson bennem... egyszerűen a teszetoszaságom olyan mértéket öltött, gondoltam ezt valahogy kéne "palástólni"? vagy legalábbis szépíteni. Természetesen a Jóisten kegyes volt, sikert sikerre halmoztam.... végül is a táskámmal sikerült beakadni a lefele tartó rácsba. Aminek a következményeképpen, én olyan strandon hasonfekvő pózban, a lábam a  sétáló utcára lógva "hallgattam" végig gazella-nina beszélgetést furcsálló tekintetek keresztüzében. Az affér nélkül is max. az airport szót tudtam volna magamból felböfögni. Végül is a legenda valós alapokra épült, 1 óra várakozás egy kisutcában, ahol busz nem járhat... bekanyarodott egy valami, amire sikerült felülnöm. Több dolog miatt is mérhetetlenül magam alatt voltam, de ezt majd az összegzésnél megosztom veletek.

Kompót reptere korrekt volt, rengeteg ablak, pult, de szinte egynél állt csak 200 ember. Ez volt a madridi járat. Szokásos reptéri szenvedéssel telt az idő. Talán a csekkolás után neteztem egy külsős terminálról, hogy valaki értem jöhetne, mert nagy valószinűséggel csak hajnalba tesz le a gép kemencére (Pest). Spanair járattal jöttem, amire könnyen és olcsón vettem a jegyet a neten. Viszont a repülés nem esett jól... furcsán repültünk, féltem. A Barajasra értem kb. egyre, talán 10-kor indultam tovább. copás. Nem akartam bemenni a városba. Pénzem se volt. Éhes voltam, szóval anyumat megkurtítottam, már nem először ebben az életben. Szóval beültem egy kajáldába tápolni, berendezkedtem egy sarokba és megnéztem a netbookon vagy két filmet. Még így is maradt vagy 5 órám. 3-szor v 4-szer körbejártam a repteret, ami mocskos nagy volt. Tuti hogy a biztonsági kamerákon egész este figyeltek.. talibánnak nem néztek az biztos. Mérhetetlenül nehezen telt az idő itt is ill. a gépen hazafele... ami alapból késett, ráadásúl vagy 2 és félóra volt az út. Kókadtam ill. fent a gépen tűnt fel, hogy pár napja nem érzem a bal nagylábujjamat. Ez nem is változott az elkövetkező pár hétben. Már rá is paráztam, hogy járulékos veszteségként elkönyvelhetem az érzékvesztést itt. Nem tudom, hogyan kapcsolgatnám a tévét. A gépen átadtam a helyemet egy háromgyerekes anyukának meg a nagyinak. Nagy taps fogadta a dolgot, ill. az érkezésemet is, mert a család, meg barátaim fogadtak zászlókkal! sic a reptéren. Tudtam, hogy lesz fogadtatás és nagyon nem kívántam. Utálom az ilyesfajta felhajtást magam körül. Mi a fact kell "ünnepelni"... nem csináltam semmit.Legszivesebben csak haza "sunnyogtam" volna. Szóval mikor kijöttem a terminálból, úgy nézett ki a dolog, mintha csak az olimpiai csapat jönne haza. Közröhej volt. Azt néztem, mindenki hesszeli, ki ez a gyík, akit így fogadnak. Voltak páran, akik úgy álltak, hogy hallhassák a röpke beszámolót. Ez valamikor hajnal 1 óra táján volt. Utólag be kell ismernem, jól esett... vagy ilyen távolságból nézni már jó. Anyum vitt haza végül is kocsival, amiben komplett vacsora várt. Hát hogy keretet adjunk a történteknek hazafele is halálfélelmem volt a kocsiban mellette. :) Gyorsan vissza a valóságba! Aludtam talán és másnap mentem szopni az ügyfelek faszát ismét. 


Nagyobb térképre váltás

GÉPHÁZ legfrissebb jelentése:

4 komment


süti beállítások módosítása