Szokásosan telt este minden... Reggel 7.00-ás kelés, indulás. Tegnap a columbiai szobatársnőm meg a francia mindig röhögő úr valami "torro"-ról magyaráztak Villfranca meg Burgos között. Rémült fejük volt, és megeskettek, hogy busszal megyek én is azon a 10 km-en. Nem értettem, hogy 10 km-en keresztül bikák vannak. Szóval vártam, mi fog történni.

Reggel elhagytam a fejhallgatómat. Amúgy 1 t-dugóval vagyok mínuszba. A technikai törülközőmet is elhagytam... bár véletlenül hozzám került egy ugyanolyan, csak barnában. :) A fejhallgató elvesztése komoly traumával járt, mert amikor nehezen tudok menni, egy kis zene rásegít... pikk-pakk eltűnik 5-6 km, vagy egy óra.

Mikor kijöttem a szállásról, olyan hideg volt... nem értettem semmit... miért... Úgy gondoltam, mára nem teszek nagy távot. Szekeresek is mondták, Burgos nem rossz hely. 3 juro a szállás is. És mivel megörültem neki, hogy 300 km felett járok, ill. a hátralévő út 500 km alatt van, ezért pihi-napnak terveztem. Amúgy most már nem vagyok biztos benne, hogy jól tettem. Még kérdés, hogy mikor érek be Santiagóba, és lesz-e időm kimenni a tengerre. Amúgy az út okádék volt... mintha az M0-ás mellett gyalogolnék. Sokszor semmi felemelő nincs a Caminóba... már ami a dolog táj részét illeti... azt hiszem azért többet is ki lehetne hozni belőle. Úton, ill. út mellett mentünk, veszélyes volt, jöttek-mentek a kocsik. Azt hiszem ettől félt a két szobatárs.

11-re értem be Burgosba. Tipikus nagyváros... minden van, "meki", "osan" - amit itt Alcampo-nak hívnak -, spar. A történelmi belvárosban van egy modern szállás... mindenki befutott a társaságból: Szekeresek, Japo, Koreai, Chekpoint - pedig azt hittem előttem van -, Martina. Szóval teljes a létszám. Bevásároltam, feltöltöttem a készleteket. Egy-két fénykép... ennyi. Azt hiszem az elkövetkező napokban megint nem lesz net. Legalábbis az alberge-lista nem írja.

Tájról sokat írtam... az állatvilágról meg nem... Igazából 2 varjút láttam, egy ragadozó madarat az elején, felettem kőrözött. Lehet, hogy turul ;) volt. Nem tom. Birkák vannak... sokan. Pireneusban voltak olyanok, melyeknek a teste kerek volt... mintha összenyomta volna valami. Dodófejnek bejönne... volt neki egy ilyen plüssbe. Én azt hittem, hogy a kínai termelés mellékterméke volt, de ezek szerint baszk mintából dolgoztak. Kutyákkal találkoztam még. Ezekben a kutyákban csak egy közös vonás van. Gyűlölik a pellegrinokat. Első nap egy arizonai kutyával találkoztam. Arizona az ejtőernyőzés mekkája! Ez a kutya 5 méter magasból ugrott-repült rám. Én kénytelen voltam Ronaldinhos brazil kört végezni vele. Szóval kettőt kapott a lábfejemtől, egyet a térdemtől és a jobb vállamtól. Majd belefejeltem... és lefelé bal oldalt távozott... természetesen az ellentétes oldalon található testrészek érintése mellett. Összefutottam még 3 kedves kutyával, akik annyira közel kerültek hozzám, hogy amikor rám ugattak, akkorát üvöltöttem - pelle, gutor filing -, hogy a 3 kutya kocsonyaként remegve repült hátra. Olyan lég- vagy térhajlítás történt. Természetesen én is remegtem.

Ja, ma is volt kutyás történetem... amit este folytatok... ill. Doricsák Zolinak egy spanyol suna összefoglalót is tervezek még. Természetesen az üzenetekre is válaszolok mindenkinek. Erdő, Alma külön köszi!!

Szóval reggel egy birkanyáj mellett mentem el. Messziről tudtam, hogy baj lesz, mert őrült kutyaugatást hallottam. Gondolom az előttem gyalogló pellegrinokat üdvözölték. Kb. 4-5 perccel később értem oda, amikor is látom, hogy az út mellett 2 méterre kefélnek a kutyák. Hát olyan halkan mentem el mellettük... oda se mertem nézni, mert ezek olyan sátán kutyája méretű, kedves ebek voltak. Megúsztam a dolgot. Én. Hogy a következő pellegrinóval mi történt, nem tudom, de a hangokból ítélve, cafatokká tépték a kutyák. Hátra se mertem nézni. Megint győzött bennem a jó. :)

Na, akkor a D. Zolinak a suna-térkép: van egy jó hírem. Otthon a mekkában üldögélsz. Itt vadászni kell a jó csajokat. Nem mondom, hogy nincsen, de nem az az otthoni tobzódás-nyakcsigolyakopás. Csinosak, mosolygósak és ennyi. Albergekben azért feltűnik egy-egy gyöngyszem, de hát ott nagyobb a "népszaporulat". Ami az embereket illeti, nincsenek dagadtak, legalábbis aki választotta volna ezt az életformát, olyat nem találtam. Mindenki sportol. Általában futnak, ill. bicikliznek. Kifejezetten erre kialakított parkok vannak minden - mondom minden - településen.

Befelé jövet a szállásra, bementem a helyi "media markt"-ba. A vásárlás levezénylésével nem volt probléma. Viszont igen érdekes, a pénztárak nem a bolt végén állják el a kedves vásárlókat, hogy ne tudjanak "megszökni". Bent vannak a terem közepén. Ott kapott blokkot kell kifelé lepecsételni. Amúgy szabadon tudsz be-kimenni... huuu, nálunk mi lenne... szerintem olyan huszáros rohammal futna ki mindenki a kezében levő cuccokkal.

Jaj, már pár napja szeretném megírni, hogy a honlap minősége, hogy ennyire látványos és online, egyedül a nővéreméknek köszönhető... én csak behányom ide a gondolataimat, ő meg rendbe szedi.

Fontos hír: A mezős spanciknak, bár gondolom, nem oszt vagy szoroz nekik. Mihajlik meghalt. :(

Nagyobb térképre váltás

Nagyobb térképre váltás

Nézz körül Burgosban!