3 óra alvás... és a tegnapi szopóka-nyalóka után úgy gondoltam, 7 óráig ki nem akarok kelni az ágyból. 6 óra magasságában már mozgolódok, úgy szoktatom magamat, de ez nem az a nap volt. Sőt a koreai se mozdult. Sőt az egész ház sem! Leon volt a cél. Nagyváros. Nagy szállás, net, bolt, esetleg kajálda. 27 km. Gondoltam, nem lesz baj. Hát, de lett. Az első 1.5-2 óra jól ment. Bementem egy bokadijosra egy bárba... tegnap esti öreg hollanddal megreggeliztem. Amúgy nem jöttem volna rá, hogy holland. Pontosabban lóbaszó magas, de nem üvölt, mint egy fába szorult féreg. Nem úgy, mint a spanja... jaj, az múltkor reggel 6-8-ig a hátam mögött ment 300 méterrel... reggeli menésbe tényleg az a jó, hogy csönd van. Hát nem volt! Üvöltött, mint Lénárt. Nem is értem, miért csodálkozom rajta. Mikor Dzsozival-Tibivel először mentünk ki Jurihoz Hollandiába, belekeveredtünk egy kis település sörfesztiváljába. Mindenki dobálta a sört a másikra!!... a csajok folyamatosan levállaltak minket, emlékszem, a Józsival azon voltunk, bemegyünk és szétpakoljuk az egész tetves hóbelevancot. Aztán kiderült, ezek ilyenek... kicsit faragatlan, de jófej figurák.
A kajálásig nem volt baj... utána minden - mondom, minden - erőm elszállt. Egyszerűen keresztbe mentem az úton, lihegtem. Majd lecsukódott a szemem. Ha nem lett volna megint esőfelhő felettem, tuti ledőlök aludni az útszélén. Tántorogtam. Persze mindenki lesajnált... utáltam őket. Amúgy a táj borzalmasan semmilyen volt. Tipikus előváros filing. Mehetnél Európa bármelyik városában is. A városba beérve utolértem a két hosszúlábút - német, akivel este beszéltem + a holland reggelizős. 2 méter magasak, ebből adódóan nem akkorát lépnek, mint jómagam, aki szittya testtel - oroszlán mellkassal - és rövid szittya lábakkal van megáldva. Rohantam utánuk, hogy ne kavarogjak a városban feleslegesen.
Csak aludni akartam, semmi mást. Persze az eső elkezdett szakadni... már az sem érdekelt. Beestem a donativos szállásra, ahol a házi mammer-lány elmondta az idióta szabályait, hogy ne üljek az ágyra... meg mit tudom én miket... Lefürödtem, és 17.30-ig aludtam. Attól függetlenül, hogy hulla voltam, 5 óra alatt megvolt az aznapi táv... szóval fene se tudja, mikor játszik veled az agyad, és valójában mikor mész gyengén. Este körbenéztem a városban. Benyomtam egy pizzát, meg egy jó adag patatas fritást. -Sőt utólag elárulhatom hogy egy hamburgert is ettem egy mekdonáldszban!:) kilókalória deficitben voltam igen csak - Amúgy Leon gyönyörű. Tipikusan az a város, ahová a 40 éves apu-anyu - a gyerekeket nem hozva - elmennek egy hosszú hétvégére. Ráadásul valami fesztivál volt a városban. 18 óra után özönlöttek ki az emberek. Gitáros csaj szabadtéri koncertjét hallgattam. 8-ig elvoltam a városban. Majd mentem relaxálni... olvasni, zenét hallgatni. Nagy buli lehetett, mert a kiképzőtiszt házi mammer 21.30-as zárás helyett 22.30-kor zárta az alberge ajtaját.
Virtuális séta Leon utcáin...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.