Reggel Bayonne-ba érkezett a vonatom. Nagy talány volt, hogy megyek tovább, de mint a karikacsapás, úgy sikerült! Bebuszoztam a Pireneusba! Na, buszon már ment a spannolás. Német biciklis zarándokokba botlottam, akik egyből betekertek a busz csomagterébe... azt kiabálták közben, hogy "egesegedre"... nem tom mért. A buszon volt még 2 idősebb holland... az egyik odajött hozzám az üres buszon, és megkérdezte, hogy nem csatolom-e be az övet... mondtam neki egy "beck full spauten..." ill. "disziz no airplain..." Na, végén nem kiderült, hogy a mostani zarándokszállás vezetője!! Most oroszul beszélgetünk! Megkérdezte, mikor megérkeztem, hogy az eligazítás után van-e kérdésem... hát mondom, igaz-e, hogy a "next town is" Compostella? Amúgy 9.15-re értem Saint-Jean-Pied-de-Port-be - kiváltottam a zarándokigazolványt. Persze ismét egy francia segítségével... aki megint beszólt, hogy miért nem beszélek angolul?? Csigaevőket mi lelte?? Már pudingevők lettek?
10.30-kor bevásárlás után úgy gondoltam, elindulok. 8 órát mondott a csóka... hát annyi volt! Az út 3/4-ét jól tettem meg, semmi para... suhantam. A vége viszont... uhhhh.. 1 méter szintemelkedés 3 méteren... meghaltam... vége... hát arra jöttem rá, nem lehet megcsinálni a Caminot egyedül... csak ha segítenek fent... orkán... minden volt már a végén!... ezt az észt csajt mellettem lekenyereztem... :) Csoki, net, pénz... minden játszott. :).
Holnap mi lesz, nem tom... azt hiszem döntő nap lesz, remélem, ki tudom pihenni magamat. Öreg azt mondja, 22.00 villanyoltás... beintettem neki. 20.00 és mindenki kussol. Belógok még a templomba este, kérek egy kis segítséget. Pénz kell a perselyből, azért megyek este. Itt ólálkodik az észt csaj... francnak voltam jófej! Ja, ma a halálszakaszon megetettem-itattam egy fószert... még nem ért be... hát... kárba ment az alma, azt sajnálom. :) vicc... nem vok ilyen szemét. Amúgy megy a szokásos international friendship. Pl. svéd gyerek ugrott rám egy barlangból, mikor üvöltöttem egy nagyot a fájdalomtól az erdőben. Amerikai házaspár kapott el, hogy hallották magyar vagyok, és nem beszélek nyelveket. Én meg mondtam nekik h, jahh.. meg, hogy Hirosima-Nagaszaki, aztán leléptek. ;) Mindenki jófej és segítőkész. Persze egy ilyen szopás után. Se erő, se kedv. Na, vétel vége. Féreglyuk lassan bezáródik.
Mozgassátok az egeret és nézzetek szét Saint-Jean-Pied-de-Port-ban!