Tegnap elfelejtettem leírni... de Orbigóba egy gyönyörű középkori hídon keresztül kellett bejönni, ami közel 200 méteres. A túlvégén, a lábánál már messziről láttam, hogy egy lovagi torna pálya van. Az is volt. Csak a faszerkezetes sorompók, meg a lelátó szerkezete volt meg. Sokat nem tudtam kideríteni a dologról... egy fénykép jelezte, hogy nem tévedtem.
Nem tudtam, mi lesz ma. Elvileg azt számolgattam, hogy 300 km van hátra Leontól. Van 12 napom, az max. 28-30 km. Bőven bent vagyok 1-2-re. Nem akarok Finisterába menni. Nem érdekel. Este volt egy francia pasi, aki állandóan nézett. Nem tudom miért, de a Pamut együttes jutott eszembe... hey kapitány, buzi van a hajón... :)
Reggel Peter-Zaragozával keltem. Nem volt kedvem csörömpölni a 12 ember lakta mini szobában, ezért mindent kivittem az előtérbe, és ott pakoltam, öltöztem. 7-kor indultam, már tegnap megnéztem előre, merre kell menni... reggel nem volt kavarodás. Jah, este elmentem a misére... persze megint rommá rabolt oltár volt a templomban. Szép. Este a padre odajött külön köszönni nekem. Amúgy egy másik páron kívül senki nem volt pellegrino a misén. Kb. 120-an szálltak meg a városban zarándokok. Azt hiszem, ez mindent elmond. Nem ezt vártam. Ez így csalódás. Nem azt vártam, hogy mindenki mezítláb, meg szamárháton ostorozza magát, de ha elmegyek focizni... focimezbe megyek, ha elmegyek rögbizni :) akkor nem focimezt húzok, hanem rögbi pólót. Nem tudom értitek-e? Nem csalódás maga a Camino... csak az emberek hozzáállása... ledegradálják valami... internesonel frendshippé... nem így kéne lennie. Persze az is igaz, hogy nem látok bele mások fejébe, de ne mondja nekem senki se, hogy át lehet élni a Caminot bicikli nyeregben. Bazmeg, 60 km-t mennek naponta... az tudjátok mi... lófasz... én Zebegény-Vácot nyomtam oda-vissza - 70 km - 2.5 óra alatt... vagy nagy társaságban... hagyjuk már. Jó buli - ennyi nekik. Persze, hogy örült a padre az arcomnak...
Amúgy reggel "semmilyen" tájon mentem kb. 2 órát... komótosan, nagyon komótosan... csak egy ordenáré nagy fehér segg állta az utamat, amiből fröcskölt a kaka... nem tudom máshogy leírni... A tegnapi pár férfi tagja (a misén) az út mellett végezte a dolgát... úgyhogy tőlem egy méterre autók mentek, jobbra ő meg nyomatta a tutit... sehol egy fa... oda a mező közepére... Nem akarok ítélkezni, mert nem tudom, hogy mekkora bajban lehetett... de hát furcsállottam a dolgot.
Szóval incidens után megjött az étvágyam, és megkajáltam az út szélén. Eldöntöttem, nem sietek ma sehova, és nem megyek csak Astorgáig. Nem bántam meg. Sőt mi az hogy, nagyon is!! Egy kisebb domb megmászása után egy frenetikus tájat találtam magam előtt. Ez egy medence... körbe havas hegyek határolják mindenfelől... imádom... ennek a közepén van Astorga... Kisváros... de álom... egyszerűen olyan, ahol az ember megkéri valakinek a kezét...
A városba befelé betértem egy olyan helyi cukor-édességkereskedésbe. Gondoltam nyalok egyet. Bent a fiatal eladócsaj egyszerűen megkergült... mindennel elhalmozott... fényképet készített rólam... mail címet kellett adnom neki... Elmesélte a régió történetét... hova menjek, mit nézzek meg... adott ingyen üdítőt... szóval full elszállás volt... Ruth volt a neve... nem véletlenül. :( ...retek voltam most...
Astorgába 11.30-ra értem... és nem Ruthéknál szálltam meg, pedig mondta, hogy kapok sósvizes lábmasszázst. Egy óriási alberget kerestem, ott érzem magamat otthon. Senki nem volt a szobában 14 óráig. Tökéletes volt. Napok óta arra gondolok, jó lenne mindent kipakolni a zsákból... elmosni, kidobni a felesleges dolgokat. Végül is most már lassan el kell számolnom mindennel. Szóval ez, amit kértem, megadatott. Köszönöm. Szinte mindent kimostam... egyszerűen perfecto volt. Jah, a net ingyen van. :) Kettő után beesett a szokásos német turisztfanatik ovis csopi. Nem nagyon értik, mit csinálok itt... próbálnak spannolni... de nem akarok... olyan, mintha egy korosztály lennénk, azt hiszem... de nincs kedvem hozzájuk. Amúgy itt mindenki azt nézi, hogy kajálok. Ebből is elegem van. Szerintem a németek koplalnak - a fiatalok -, azért néznek. Az öregeknek meg szerintem nincsen fantáziájuk, hogy mit egyenek - én meg elég durva terülj, terülj asztalkámat dobok össze. Minden van - kicsi -, mint Misi mókus mindent termő fáján. A franciák nem értik, hogy egy nem francia hogy lehet ennyire gurme. :) A spanyol meg csak este 8-10 között vacsorázik... ezért nem érti, miért kajálok 5-6 körül. Érdekes.
Térjünk Astorgára. ÁÁÁLLLOOOMMM... egy dombon fekvő vár... kis utcákkal... boltokkal, bárokkal, éttermekkel. Gaudi építette templom... az óratornyon figurák mozognak, és verik a harangot... hatalmas plázák - terek -, körben asztalok, székek, ahol az emberek vegyülnek... szóval ismét csak perfecto. Be is ültem egy pizzára a főtéren... ah, de jól esett...
Anyagilag egész jól nyomom... csak kicsit szálltam el... 16 eurót költhetek az utazás végéig... Este megpróbálok egy kicsit focit nézni - Erdő tanácsa szerint - valami kricsmiben... hátha... amúgy őrület, milyen Barca rajongás van itt (egész Camino alatt)... érthető... azt hiszem a 21. század legjobb csapata.
Holnaptól lesz pár kemény etapom... vagy két hegyet meg kell másszak... remélem lesz havas is...:) amúgy többen mondták, hogy szerencsém volt. Egyiken - Sjpdp - tényleg embereket mentettek a hegyről... írtam is, hogy Roncesvalles előtt engem is elkapott az orkán... de én már lejjebb voltam vagy 400 méterrel. Többieket elhagytam... csak a Szekereseket bánom. Hihetetlen kedvesek voltak. Tudom, hogy fogok még velük találkozni. Na, ma rendesen kiírtam magamból mindent. Vétel vége.
Jah, a www.retratoperegrino.com címen van egy kép rólam... és mivel minden spanyol lapot elolvasok... ezért tegnap láttam, hogy az egyikben a magyar gárdáról szólt egy cikk... néztem, milyen magyar feje van a pasinak a képen... erre lettem figyelmes... hát nem az volt... :)
Séta Astorgában
