1. Este rádumáltam - nem nagy nehézség árán a hospitalerot -, hogy maradjon már nyitva az ajtó 11-ig... simán belement. Pontosabban kérdeztem, mikor zárna... visszakérdezett, 11 jó? Tudta, hogy meccset akarok nézni. Szóval beültem egy helyi lebujba 8-tól. Mindig akartam írni ill. azt írtam is, hogy sok horogkereszt ill. antináci felirat van. Őrület sok. Nem csak a népesség megosztott - katalán-spanyol-baszk... stb. -, de politikailag is igen megosztott az ország. Szerintem durvább, mint nálunk. A kocsmában - szó szerint - forró volt a hangulat. A társaság fele gyűlölte spanyol létére a Barcát... azt hiszem, ők voltak a marcá-sok. Amúgy itt Leon tartományban is rengeteg helyen látom a "Leon solo" feliratot, ill. a Castillia y Leon hivatalos tartományfeliratot áthúzva. Szóval nagy katyvasz van itt. Egy penetra marcás csákó mellett ültem... az a tipikus nagyhangú, üvöltő, zavaró egyéniség volt. Folyamatosan rám hamuzott... lökdösött, pedig én ültem ott előbb (ugye Zoli!!). :) Amikor bementem a lebujba, behesszelt egy csajszi. A meccs végére sikerült magát annyira kiütnie, hogy megszólítson, szegénynek a "szereted-e a Caminot?", "szereted-e Spanyolországot?" szövegen kívül nem sok jutott eszébe. Úgyhogy ismerkedés megfagyott. Elfelejtettem mondani, Astorga a házi készítésű csokik városa. Hemzsegtek a handmade csokiboltok. Volt egy Alonso nevű astorgai csoki, amit mindenütt láttam... gondolkoztam, hozzak-e, de szerintem két nap múlva forró csokiként távozna a táskámból.
Reggel 7.10-kor keltem. Nem volt pofám felkelteni a többieket. 7.30-kor indultam el. Be van borulva az ég... de elég furcsán... lehet, hogy vulkáni hamu? Amúgy a kései desayudomat (reggeli) fogyasztom éppen. Mai cél Foncebadón. Elvileg holnap leszek Cruz de Ferron. Ide szállítom a köveket. Foncebadóntól 5 km felfelé. Szerintem reggel 6-os indulás esetén a napfelkeltét ott élhetem meg. Tökéletes lenne már megint. Nem számoltam, de... egyszerűen csak összejön... ne kiabáljuk el! Amúgy reggel egy biciklis csapat fogadott a hegytetőn csokival. Főarc Hévízen nyaralt... könnyű volt így dumálni vele. Na "konneksön off".
* * *
2. Kemény kaja utáni gyalogláson vagyok túl. Pláne az utolsó 6-8 km. Felfelé hegyen... egy patakban. Szó szerint. Ömlött a víz lefelé a hegyről. A végén már az égből is. Elfáradtam, bevallom férfiasan. Amúgy a reggeli bejelentkezés után hivatalosan még Leon tartományban vagyok, gyakorlatilag már kőkemény Galícia. Az Asterix és Obelixből ismert kőházak ill. kőkerítések. Frenetikus. Imádom.
Gyakorlatilag csak holnap, a hegymászás után érek Galíciába. Foncebadón a csúcs felénél lévő menedékház... ill. néhány egyéb ház. Ahogy néztem, gyakorlatilag senki nem lakik itt, egy családon kívül. Akikhez most már én is beköltöztem. Most ünnepeltük a kisgyerek szülinapját. A lakásukban fogadják a pellegrinokat. Miden közös. Csomó donativo doboz... szóval használtad, akkor fizess utána. Tök jó hangulat van... most a kandalló mellől írok. Jah, a tegnapi nap poénját nem is írtam. Ülök a meccs alatt a kricsmiben. Egyszer csak odajön a pultos gádzsi, és azt mondja nekem - rám is mutat - GIPSY! Nézek rá kinyílt szemekkel... mutogat... először azt hittem, a mellettem ülő retekre gondol, de mondja, hogy NEM. Kérdezem, GIPSY? Bólogat. Hát gondoltam magamban, miért kell elrontani egy kezdődő, felfutóban lévő barátságot. Már láttam, hogy repül a bárszék... a retket mellettem, hogy építem be a bárpultba... spanját a tükörbe. Kezem már izzadt... vért kívánt, mikor a csaj elrohant és hozott egy tál csipszet... :() finoman kijavítottam... papa, ez nem cigány... ez patatas fritas!!
Szóval belegebedtem a felgyalogolásba... beköltöztem a családhoz... jó pár magammal... egész nap azon gondolkoztam... a szaros csókát utáljam vagy csak bajban volt. Erre nem ők alszanak mellettem. Kiderült finnek... jó arc természetesen... Házban összespanciztam még egy német leányzóval. Nina a becsületes neve... minden angoltudásomat összeszedtem... oltogatom... mosolyog... hi-hi. :) Amúgy olyan köd van itt fent, hogy semmit nem látni. Elmentem a menedékházba kajálni... alig találtam vissza. Imádom ezt az időt. Ha holnap reggel is ez lesz, akkor az nagy kihívás lesz. Végül is ezért jöttem. Amúgy Opil megvan a bicikli, amit ellopok... most itattam le egy spanyol srácot borral... övére pályázok. Jah, megünnepeltük a kisgyerek szülinapját is! Torta,ének,koccintás! Fasza mi! Olyan hippi hangulat van. Nem tudom, este mi lesz, sodrunk egy dzsoját közösen?
Foncebadón
