Terített asztal - vetett ágy, Nabukodonozor üdvözlet Zionba. Most találtam csak nyitott féreglyukat. Cizur Menorban este elszabadult a pokol. Az amerikai, aki angol-liverpooli, neve Ian Scott, szerintem meg G. I. Joe, mert mindenhez ért, azt hiszem ő volt az utolsó amerikai katona, aki a berlini falnál állt, mint Checkpoint Csárli. Szóval Csárli berugatta a társaságot. A mindig megkínálom csokival ír lányt, a Teatrálist, a Véresrongy - most már tudom új-zélandi - csajt, meg a flensburgi Kristofert. Ennek örömére reggel Csárli nem 5.00-kor vágta fel a villanyt, hanem 7.00-kor. Este amúgy szerelembe estem Jose Iglicióval... egyből összespanoltunk, ültek a poénok, mert ő sem beszélt angolul. Lebaszott persze ezért, én meg, hogy nem beszél magyarul. Azt hiszem már a Facebook-on is bejelölt. :) Ja, hozzánk csapódott még a Namazuki házaspár, akikről később megtudtam, hogy beszél a férj horvátul + szlovákul!! Minek?? Amúgy az öreg vagy 70 éves... ő lehetett az utolsó kamikaze... csak nem szállt fel, vagy a császár kincseivel menekültek el a II. világháborúban Dél-Amerikába, mert a spanyolt is vágta. Este teátrálissal megetettünk egy kutyát... hogy én miért, azt nem tudom... vele mentem. Amúgy teátrálisan is alszik. Nagykabát, sapka... minden játszik nála! Mondjuk este mindig hideg van. Jah, frensburgi Krisz egy olyan belső úton van, azt hiszem, az ír-csokis lányba.
Szóval reggel 7.30-as indulás. Jó tempóban. Jó idő vaaa... volt minden... nem tudom, milyen hegyre értem fel, ahol tele volt a hegytető pléh zarándok figurákkal! Jó poén. Rengeteg kép készült mindenkivel, minden pózban. Persze Checkpoint Csárli már fent cigizett mire felértem. Teátrális meg sikongatott, mint egy ovis a vurstliban. Ekkor rájöttem, hogy szeretem őket. Nem akarom elhagyni őket. Út hátralevő részében azon gondolkoztam, lehet, hogy nem tudok elengedni embereket. by dodo... nagy facct... úgyhogy továbbmentem, nehogy véletlenül velük aludjak. Kemény baba voltam... Jah, a biciklis Jose Iglecioval összefutottam valahol... messziről üvöltött... beugrottam egy kútba poénból mikor megláttam, Ő meg utánam... :) oszt ott ittunk 2 dl bort. Összecsődített vagy 10 öreg helyi lányt, azokkal fényképezkedtünk... nem tom miért?? Rádobtam a távra még 8 km-t. Cirauquiban szálltam meg. huu... ilyen várost csak a filmekben láttok! Kis hegy, körben csak a dombon olyan olaszos-kisutcás házak, kb. 3000 laknak. Beleszerettem. Amúgy hitványul éreztem magamat. Nem tom miért. 8 juro volt a szállás, az is gyönyörű, ill este becsatlakoztam a vacsorába. Jah, a városban nem volt semmi... se bolt... semmi... értitek... csak házak!! Na, vacsoránál összekerültem egy Shörlimekén Hot Jazz Band társasággal. 8 öreglány + 1 férfi. Hát... a vacsoránál mellettem ülő angol öreglány totál bolond!! ( Amúgy a Bath-i rögby csapat edzőjének volt a felesége-ilyen erővel akár Murinnyó asszonykájával is ülhetnék egy asztalnál!) Gyűlölte a jobbomra ülő 3 kanadai affektálós picsát. Azon versenyeztek, hogy ki beszélgessen velem. Végén már angolt tanultam.. oxfordit meg az államokbelit... közben a szemközti francia öreg meg folyamatosan szedett nekem kaját. Te, ezek mennyit ettek! Kaja amúgy frenetikus volt... olyan gurme filing. 9.00-kor a Shörlimekén Hot Jazz Band levágta a lámpát. Én is nyugovóra tértem. Mindent egybevéve jó volt a nap.
Nézz körül Cirauquiban!
