Nincs erőm írni/nem volt... rengeteg útszéli netkapcsolat volt... de nem ment... most kicsit magammal vagyok elfoglalva... ne haragudjatok. Meg kell oldanom valamit... kell a válasz... pontosabban már megkaptam... azt hiszem közel 60 km-t mentem a két nap alatt. 3 etap. Sok minden történt. A szokásos csapat hihetetlenül figyel rám. Még Csárli is. Ma nem voltam nagy formában... semmi para, csak kussoltam. Ezt még nem szokták meg. Mondtam, nyomaszt régóta valami, amit mostanság meg akarok oldani. Jah, japo iPhon-os dexterrel meg halott japoval összefutottam... beküldtem egy arigato gazajmasz songoku csimokut. A dexter japo, aki szerintem egy desszertvillával kivenné a beledet a köldöködön keresztül és megetetné veled, úgy röhögött, hogy 1 liter bort öntött ki az asztalra ebédkor. Jah, és utána nemtől es kortól függetlenül megerőszakolna!! :) Nyertem egy félóra netet.
Szóval... nem tudom már, mi történt... ja, Hontanasból indultunk el... tegnap... rossz idő volt nagyon. Éppen nem esett az eső. Megúsztuk az egész napot eső nélkül, viszont mocskos hideg volt. Olyan buli hangulatban mentünk Martinával. Kb. 3 óra alatt tettünk meg 6 km-t. Szánalmas. Minden egyes bárba be kellett menni kávézni. Persze bármelyikbe mentünk, Csekpoint Csárli már bent volt. Hú, az egyikben tiszta megfolyás lett kisgatyámon, mert volt bent egy címeres magyar zászló. Persze Martina képsorozatot csinált. Érdekes, pont abban a bárban volt, amelyikbe Coelho is megfordult... volt pár kép a tulajdonossal... éppen ő szolgált ki minket. Egyre több a bár, ill. bolt, ami Caminos relikviákkal van ellátva. Múltkor egy olyan boltban voltunk, ahol 10 ország idejét mutató órák vannak... mint valami atomfegyver-irányítóközpontban... sok helyen adnak valami kis emléktárgyat viszonzásképpen... szentek képeiről... "amúgy ugye nem voltam rasszista, Ági? ...nem azért írtad!!?? ...nem állt szándékomban..." Jah, Csárli pacemakerrel gyalogol és 130 kg volt... valami para is van a családjával... de nem nagyon értettem... sokat melózott... összegürcölte a sok pénzt... persze utazott sokat... ha jól értettem, úgy nőttek fel a gyerekei, hogy alig látta őket... oszt besokallt... Felesége meg beintett... nincs pénz, nincs punci! Hát nagy a pina hatalma... jah, vulgárszekció volt. Délután már nem voltam nagy passzban... a Coelhos bár után... éreztem, hogy elszáll minden erőm... először test, majd lélek. Azon gondolkoztam... persze Szekeresekkel is összefutottunk közben... otthagyom őket a francba... úgy is lett. Leléptem.
Talán 28 km-t gyalogoltam aznap. Terep korrekt volt... nem tudom milyen de la Camino nevű település 1. albergjébe betértem elsőnek. Kb. 14.30 lehetett. Amúgy 28 km úgy, hogy 3 órát pihizünk... azt hiszem utólag, nem volt rossz tempó. Amúgy egész nap azt éreztem... úszásnál szokott ilyen lenni... hogy hiába hajtom magamat, nem megy. Mintha egy helyben állnék... gyakorlatilag az óra, ill. az utánam érkező pellegrinok bizonyítják az ellenkezőjét. Szóval bementem a nem szimpatikus település annyira nem szimpatikus albergjébe. Ahol két munkás, talpig festékben fogadott és keresztkérdéseket tettek fel az úttal kapcsolatosan. Mi a facc... Hányan aludtunk Hontanasban...? Hányan voltak mögöttem? Mikor indultunk? Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot. Később rájöttem, ez valami új szállás lehet, és felmérték a mai piacot. Ja, JakaLaca főnökeidnek mondd meg, hogy a nyugat-európai coca-cola piaci trendjei az elkövetkező napokban fel fognak borulni, mert napi 3 üveggel bevágok a szervezetembe... minek, nem tudom... nem is szeretem. Ja, és muffint és donutsot kajálok... full gáz. Szóval a szállás valami újszerű dolog volt. Mondták, hogy ne fizessek előre... tudtam, ebből baj lesz. Amúgy egyedül akartam lenni, ezért csak feküdtem, szinte az ágyba reggel 6-ig. Sokszor látok ilyen pellegrinókat. Gondolom ők is feltöltődnek. Nem lehet minden este hepajkodni. Retek hideg volt a szálláson. Azt hittem befagy a segglyukam... sejtették, mert adtak egy takarót. Reggel egy pár üzenet várt meg kellékek, hogy töltsem ki a bejelentkezési adatlapot... pecsételjek magamnak, meg hagyjam ott a 7 eurót. Na ja, hogy nem volt apróm. Ezért írtam egy szívhez szóló levelet international friendshipbe... nem akartam meglopni őket, de csak 4 jurom volt. Még nem jöttek utánam. Amúgy este a szálláson belefutottam a spanyol armada női szekciójába, akiknek nem még 11.30-kor is járt a pofája... balhé volt belőle... a németek folyamatosan ugattak nekik, hogy kussoljanak. Persze nem tették. Ja, itt a Camino lassan olyan, mintha Ibizán lennék. Csak német mindenütt... grr... ok, Martina nagy arc.
Reggel armada megint korrekt volt. A szokásos perpatvar ment. Amúgy megértem. 7.20-ig sötét van. Én is csak a csend és a nyugodtság miatt indulok el korán. Soha nem a szobába pakolok, hanem kimegyek az előtérbe, hogy ne zavarjak senkit ilyenkor. Amúgy a jeleket csak mákkal lehet észrevenni... esetleg, ha valaki sétál előtted. Jah, Martina a fényjátékos sztorit mindenkinek elmondta... ezért Holy Peternek hívnak vagy Holy Computersnek. Kapják be, szerintetek este mi van... mindenki a tetves naplóját írogatja. Én is azt teszem... csak más a forma.
Reggel szakadó esőben indultam a repülőgépes hollanddal... rajtam fejlámpa volt. Ja, a szállásról alig tudtam szabadulni, mert bezártak minket, mint a bigbrother házba. De kitörtem. Lépni akartam. Nem volt jó ott. Pontosabban nem voltam jól. Mennem kellett. Esett az eső majdnem délig. Szekeresek lefüleltek, hogy nem vok formába. Michelle a nőci... rengeteg szeretet van benne... kicsit leszívtam... muszáj voltam velük gyalogolni... kérdezgettek... Jaj, amúgy mindenki olyan pletykás itt... Csárli fogadott egy... na persze bárban... hallotta, nem jó napom van... Mondtam, nyomja valami a vállamat... de már jobb. Carrión de los Condes... most mondták a település nevét... Egy templom melletti egyházi tömegszálláson vagyok. Szeretem az ilyet. Jobbak, mint a privát, kicsi szállások. Van élet... jó. Az apácanő volt Magyarországon, ill. a nagyfaterját Magyarországon műtötték. Ezért külön figyelemmel kísért. Persze vágta, hogy semmit nem értek, amiről beszél... házszabály, ilyesmi. Csárli persze rásegített neki.
Éppen elkezdtem netezni, mikor kirángattak - szó szerint - a gép elől, és megetettek. Pontosabban összedobták, ami van, és megkajáltunk. Szekeres család, Csárli meg én. Mondtam nekik, hogy köszi nem... nem korrekt, mert nem tudok beleadni semmit... nincs nálam kaja. Most már biztos azt hiszik, éhezek. Amúgy tegnap tényleg éhezés volt. 12-től ma 12-ig semmit nem ettem. Nem volt semmi nyitva. Sehol. Bedurcáztam és elmentem aludni. Na jó, 10 körül betértem egy albergebe, és két ausztrál fiatal csiccsel kajáltam... fincsi áruk voltak... persze, hogy nem ment a duma. :) Jah, ők is emlegettek egy Csaba nevű srácot, aki előttem jár egy nappal. :) Szóval bezabáltunk, sör, bor, csípős paprika, amit nagyon faltam... kész voltak tőle... én nem vagyok nagy csípős zabáló, de magyar gyomornak ez gyenge volt... de tényleg. Még valami fás szárú bigyót etettek velem, Csárli közben vagy 6-szor elmondta, hogy afrodiziákum... lesz nemulass akkor a szobában este, azt ígérhetem. Jó emberbe töltötték. Arcpirítósra sikeredett a vége megint.
Carrión de los Condes
