Szóval tegnap este a német csajszi elhívott sörözni, ill. vacsorázni. Jó arc. Megbeszéltük, hogy - Lacika, imádni fogod a település nevét, fonetikusan írom neked - "kakabejoszba" találkozunk. Este egy öreg armada csoporttal aludtam... a német öregek elmenekültek. Nem bírták az üvöltést. Amúgy azt mondta az öreg, Messi 4-et rúg az Internek. Én mondtam, hogy necces, 2-0 lesz max. Fogadtunk. Nagy tétje nincs a dolognak, mert soha többé nem látom. Bedobtam neki Kubala nevét... egyből térdelt az öreg. A leghíresebb Barca játékos - csak mondom nektek. Mai napig nagyobb játékosnak tartják még Messinél is, aki mostanában hármasával lövi a gólokat. Szóval öreg rommá ölelgetett Kubala nevének megemlítésére. Ismét szerelembe estem.
Reggel 7-kor keltem. Eldöntöttem, hogy faszom indul sötétben. Amúgy is olyan jól megy már a gyaloglás, a 23 km-t max. 1-re lenyomom. Hát nem számoltam azzal, hogy a tegnapi túlélőtúra után olyan izomlázam lesz, hogy mozdulni alig bírok majd. Mindenem fájt. Azt hiszem a Camino alatt az izomlázra még nem panaszkodtam. Minden más már bejött, izomláz még nem. Így tehát a nap nagy részét szarógalamb pozitúrában tettem meg. Ponferrada nagy és híres város volt, amin keresztül kellett haladni. Jah, rosszul írtam, még Leon tartományban vagyok... pontosabban a Bierzo-medencében. Holnap lépek át elvileg Galíciába.
Nagyon nehezen ment a mai nap nagy része... ráadásul Ponferrada utálja a zarándokokat, mert 2 órát sétáltam a városban úgy, hogy 3 jelzés volt. Nem voltam ideges. Ahogy "beszélgetni" tudtam a többiekkel... hát ők is ki voltak akadva. A városban egy öreglány a tizedikről megdobott egy csipesszel, ezzel jelezte, hogy rossz felé megyek... azt hittem először, hogy valami nyikhaj dobott meg öngyújtóval. Szóval, ha valaki erre jön, akkor térkép legyen nála. Én vakrepülést végeztem. Sikeres landolással. Már kezdtem belejönni a menetelésbe, amikor megérkeztem Kakásba. Erre a templom melletti alberge zárva volt, csak annyit írtak ki, hogy a következő településen hol vannak szállások... uh... na mindegy, akkor 7 km fincsi ráadás a mai napra. Gondoltam Nina lányt buktam.
Gagyi terepen... út mellett mentünk egész nap... semmi felemelő nem volt benne. Talán az utolsó 3 km-re tereltek le minket egy vineyard telepre. A szállás olcsó, 5 euro. Frenetikus, hangulatos kis település, szélén van egy kastély-kúriaszerű ház. Amúgy a település egy völgyben van... holnapi utamat már látom... huu necces lesz. Nem tudom még, mi a cél. A délután alvással telt, ill. 6-kor kimentem pellegrino-menüt enni a főtérre. Elég úri módi ilyen főtereken ülni és borozni... jó hangulata van. Délután invitáltam a finneket egy kis beszélgetésre. Persze csak a magam szerény módján. Csóka elmesélte, hogy 5 napja fosik, mint a gép. Nem evett semmit azóta, csak iszik. Felajánlottam neki egy kis medicinát... nem kért belőle. Valószínű, így jobban inspirálja magát a zarándok életre. Amúgy Nina leány is beesett az ajtón, hívott vacsizni, de már ketyegett a net, ill. éppen most értem vissza. Szóval kikosaraztam. Amúgy fani-vonalon megtaláltam Miss Caminot! Viana, olasz vékony csaj... őrület... Alma!! Lanciano... Luna meg a Nikola húga feeling. Együtt jöttünk haza a faluból, sikerült eltévedni. ;)
Villafranca del Bierzo
...és hogy mások hogy járták végig ezt a szakaszt...
