Sorry, de egy ősember kiállítóhelyre lógtam be, nem tudok írni... amúgy egy full vallásos helyen aludtam este Tosantosban, talán... fájt a lábam nagyon.
Nem tudok írni, ezért egy videót küldök a tegnapi útról!! :)
Na szóval, este kiderítettem, hogy igaz-e a kakasos sztori... szerencsémre jött Martina, aki pofátlanul belógott a fizetős templomba. :) Én követtem, természetesen. Amúgy a nagyobb templomok fizetősek. A fényképezést felejtsd el, tilos, azért a kakasról nyomtam pár képet. Persze kidobtak. Finoman. Este további részét a pellegrino-menü feltérképezésével folytattuk. Szekeres család - róluk később mesélek külön -, Csárli, Martina. Korrekt volt a kaja... degeszre ettem magamat. Kiadtam a többieknek, hogy "mare no" (frutti di mare) így rendeljenek nekem. Teljesítették, mert articsókás meleg saláta, ill. x-wings csirke volt a második, leöblítve egy fagyival. Természetesen vino tino az asztalon. 5 üveggel ihattunk volna, de a csapat kettőnél kidőlt. Én még ittam egy pohár bort a végén, amiből a többiek azt szűrték le, hogy tetszik a Martina. ?? Természetesen Csárlinak köszönhetően. Hát nem. Este egy 50 fős tömegszobában voltam, egy emeletes ágy tetején. Retek emberszag melegben. Kb. 30 percenként felkeltem... ja, és attól rettegtem, hogy leesek az ágyról. Szóval "tökéletesen" ki tudtam magamat pihenni.
Reggel indulás 7.00. Amúgy, ha minden igaz, már "Castilia y Leon" tartományban gyalogoltam. A táj szebb, a föld barnább, de a települések... hát, ha nem a Caminon lennék, azt hinném, hogy egy borsodi elcigányosodott faluban vagyok. Csak lángszóróval, ill. páncélos fedezettel mernék bemenni. Ez nem vicc. Full igénytelen települések, kosz, mocsok, összedőlt házak. Az emberek is mogorvábbak. Szóval eddig Baszkföld nyert. Belorado lett volna az etap vége, de rá akartam dobni pár kilométert. Szekeresekkel megdumáltuk, hol találkozunk. Pontosabban két település merült fel. Az én testem Tosantosnál mondott nemet. Amikor levettem a bakancsomat, azt hittem egy alma van a zoknimban. Hát nem ott volt, hanem a bőröm alatt. Akkorára bedagadt a lábam. Nem tudom, miért. Pontosabban sejtem. Vulgárszekció: rommá fostam magam előző nap.. szerintem kiszáradt a szervezetem... ill. egész nap olyan volt a terep, hogy nem tudtam telitalppal lépni. 360 fokban forgott a bokám. 28 km a táv, korrekt volt.
Pici település. Az alberge olyan nepáli sárga kis ház, piros ablakokkal. Hospitalero egy bödön friss vízzel fogadott, felvitte a zsákomat a szobába. Szóval korrekt, alázatos figura volt, de nagyon nyomasztott a hangulat. Kb 9-en lehettünk. Egy koreai kiscsaj mellett aludtam... amúgy ma már 3. napja... Suzanna a neve... állandóan vigyorog... nem rossz csaj... ha még egyszer együtt alszunk, akkor tuti kiverek belőle egy thai-masszázst. :) Ja, katolikus. Amúgy Koreában hihetetlenül terjed a kereszténység. Furcsa, hogy a mai világ kérdéseire a buddhizmus nem ad választ nekik... nálunk meg a buddhizmus terjed... azt hiszem, ez azért figyelmeztetés. Volt még egy öreg hospitalero a szálláson... elhívott imádkozni. Hát nem volt bizalomgerjesztő figura, mondtam, hogy nem. Sőt, bementem a helyi bárba sörözni. Hát. A bár-man kiszolgálása finoman szólva is hagyott némi kifogásolni valót maga után. Mondjuk, hogy odabaszta elém a pohár sert, azt még hagyjuk. Kérdeztem, hogy a bárban lévő számítógépeket lehet-e használni. Kb. 5 perc volt, mire megértette... pofákat vágott... majd mondta, hogy nem. Erre észrevettem egy "free wifi zone" táblát. Rámutattam kb. 1 centiről, az a rakás szerencsétlen f...kalap meg kinézett az ablakon a tábla mellett. Te hülye vagy apám!! Direkt csinálta, láttam rajta. Na, nekem se kellett több, lenyomtam a sert kb. 0.0002 milliszekundum alatt, kiléptem a bárból, és akkorát szentségeltem... uuuu... nesze neked isteni szeretet, megbocsátás és nem ítélkezés.
Arra gondoltam a szállásra visszamenet, hogy rohadjon meg, akkor is visszamegyek netezni. Szóval fogtam a gépet és visszamentem a tett helyszínére. Már egy korsó sört kértem... olyan kedves volt... egyből megtanult spanyolul is... viszont a wifi nem ment. A tudás megszerzése 5 juromba került. Szóval Tosantos-bárt kerüljétek. Este közös főzés volt... én csak a terítésből vettem ki magamat. Egy japó gyerek mellé kerültem. Akibe szerintem az öreg hospitalero szerelmes volt, mert egész végig bámulta. Kettejük között ültem. Mondjuk olyan undorítóan enni, mint a japó srác, még nem láttam senkit. Folyt ki minden a szájából. grrr... lehet, hogy azt nézte az öreg perverz? Amúgy a japó srác korrekt és normális. Volt Magyarországon... "egezsegedre" megy neki.. ill. valami agrár minisztériumban dolgozó nő nevét emlegette. Öreg hospitalero meg megkérdezte tőlem, hogy koreai vagyok-e? Ezért az este nagyrészét a rötyiben, tükör előtt töltöttem, a pofám nézésével.
Nézz körül Tosantosban!
