Reggel korán tudtam indulni a hippi házból... bár hideg volt és mocskos sötét. Fejlámpával kellett mennem, mert az orromig nem láttam el. Kegyetlen terep volt ma. Gyönyörű vidéken mentünk ma... de annyira nehéz volt, hogy mindenki előtt le a kalapot, aki teljesítette...
Nem tudom nektek elmondani, leírni... szakadékok, patakok, havas hegytetők mindenfelé... felhő... rengeteg felhő, kék ég... a felhőkbe bele lehetett harapni... azon gondolkoztam, hogy felugrok egy terelő korlátra és beleugrok a felhőbe. Cirrusok, kumuluszok... Lasz, rengeteg képet lőttem, csak neked. Kb. 1,5 óra volt felfelé a Cruz de Ferro-ig. Otthagytam mindent, ahogy kértétek. Tökéletes helyekre raktam le a köveket, keresztet. Onnan csak emberi akarat vagy természeti katasztrófa mozdítja el.
Cruz de Ferro
Utána egész nap lefelé jöttünk. Kegyetlen, lábat próbáló terepen. Voltak, akik nem bírták, és inkább a főúton mentek. Nagyon elfáradtam. Ez a mai nap nem is gyaloglás vagy zarándoklat volt, inkább túlélőtúra vagy terepfutás... patakokon, kidőlt fákon át gázolva kellett menni. Olyan sziklás volt a terep, hogy egyszerűen minden lépésnél figyelni kellett, hova lépsz, mert különben meghalsz. Az ember lába alatt olyan ölnyi sziklák voltak, amik kis lapokból álltak... egymás mellett... nem lapjával, hanem élével felfelé... közben a lábad alatt zúdult le a patak esővíz... ahol meg nem, ott meg a víz olyan simára koptatta a köveket, hogy korcsolyával könnyebb lett volna közlekedni. Szóval gebasz volt. Ennél csak az lett volna gázosabb, ha mezítláb kellett volna menni. Viszont a kilátás... őőőőőrüület... nem tudom elmondani. 21 km-t mentem, nem sok...
12.45-re a szállás előtt voltam, ami még zárva volt. Úgy döntöttem, hogy kimosom a hosszú nadrágom, pólómat és a polár pulcsimat hivatalosan is mosógépben. 3 juro bánta a tanulási folyamatot. 2 gép volt: 1 mosó, meg 1 szárító. A szárítógépbe raktam be először a cuccokat + a mosóport. 40 perccel később, mikor a program lejárt, forrón vettem ki a ruhákat. Nem értettem, hogy miért nincs egy csepp víz sem a gépben ill. a ruhákon... elbasztam. Ezt úgy hívják. Aztán ki a városba. Beültem egy atletico madridos Pepe nevezetű srác kocsmájába. Benyomtam két pofa sert, ill. napoztam az utcán. Már azt hiszem, látszik a lábamon a jól megszokott szandál nyom. Mire visszaértem, Nina is bejelentkezett... szóval folytatom az "oltást".
Napközben - olyan 9 körül - egy sziklaszirten reggeliztem... alattam a finn kakás család ment el. Már nem haragszom rá. Reggeli után egyből megreggeliztem egy bárban, ahol csatlakoztak hozzám. A csóka egyből vécére ment... persze kiszúrtam, utána mentem és leellenőriztem... mindent rendben találtam utána a vécében. Délután visszamentem aludni a szállásra, de pechemre egy 8 fős spanyol armadával alszom együtt... akik folyamatosan üvöltenek. Egy osztrák sérült lábú nő már nem bírta, most szólt, hogy költözzek át hozzájuk... fontolóra veszem. Amúgy, mivel az ajtóban netezek, megint látom a kis koreai csaj is befutott. Lazultam az elmúlt napokban... utolérni látszanak a többiek... Amúgy, ha a kötelező etapokat csinálom, akkor 1-re érek be. Tökéletes lenne. 3-4 nap lesz még keményebb 30 km körüli... ill. van két 22-es, viszont az hegyre fel, 1500-ra hirtelen... Na, mára "misön komplit".. bár történések vannak... :)))
Molinaseca
